| Apró tévedés I.Ugyan olyan volt…Ajka mozdulatlan,csak a megszokott igére várt,alkalmanként magára öltveviselt elmúlt korokból ruhát,csókolt és tűrt rezzenéstelenarccal jelent,egyszer sem keresve miérteket.. II.Adott elég időt a nyár,egy parányi tükörkéntbegyűjtött pillantásta szinte semmiből,hol fel sem ismerhettemmagam - máris szabadkoztamelmagyarázva egy apró,de fájdalmas tévedést.. |
