| Arcátlanul Nagyapáim "keleti munkavállalásának" emlékére Csak egy fogalom csupán, mitönzetlen tanult meg nemzedékelszántan lépve - egyként át –a gyár vagy istálló vaskapuját nem ez határozott a lényeg felettfelettük sem ez rendelkezettindultak és csak mentek.Istenre, Hazára gondoltak nagyon. A többség az otthonmaradottaküdvéért imádkozott – aztán eltelt az első egy-két nap - maga avalóság lett a lét meghatározója. Önbecsülés szép lassan semmirecsizma krumplinak hajára cserélve..Nem múlt - eljárt felettük az idő!Mikor kiszabadultak, s tömték magukba az ételt, csak ettek ésettek lélegzettelen arccal, mígnemverejték cseppent a kanálba, de arcátlanmost magukra gondoltak nagyon. |
