| Az éjszaka fényeinél (Illusztráció: Juli Vajda munkája) Az éjszaka fényeinél töltődszgyűjtöd a nyugalmat, majd fekszelosztatlanul, egyszerű terítékedenpárnád alatt valami romantikuségen felejtett fák fölötti fény,mégis lámpa nélkül olvasol. Pillantástalan illeted az írást,kötéltáncosként osonsz a szűk sorok közöttmellkasod nem járja levegő,csak figyelsz elmondhatatlan-egyszerűn,rejtve el múlt időt:már sosem tudom meg, mit olvasol. Nem sejtve mitől lett föld alá üldözötta vágy, a kíváncsiság - mitől verejték,mely barázdát kapar az arcon,s a figyelem - a fénnyel egyazon ablakon -látványnak nyugalmad dicső,de mélyre tolja körmét ott, legbelül. |
