Emberöltők
Kovács György
Emberöltők
 
1.
„Most már tudom, hogy léteznek előre megírt, személyre szabott dolgok a világban, melyeket bizonyosan csak egyetlen másik kiválasztott képes úgy el– és befogadni, ahogy azt szeretnénk. Sokan vagyunk, s hogy rátaláljunk, van mikor két emberöltő is kevés. De az a pillanat, amikor úgy érezzük „odaértünk”, megmagyarázza a múltat - s lerövidítve azt – feledésbe kergeti az eltékozolt időt, még ha nem is beszélhetünk róla…”
 
2.
„Nehogy elhiggye bárki is, hogy csak a szürke vágy emészti az embert. Az őszintétlenség, mely minden kapcsolat halálos ítélete az igazi fenevad. Jézus óta tudjuk, a test bármit kibír, a lélek az igazi „úr”. Csak ő képes megbetegíteni, s ha kell meggyógyítani a testet...”
 
3.
„... utólag már mindannyian máshogy döntenénk sok mindenben. Hányan és hányan vagyunk így, sokunknak két emberöltő is kevés, hogy legalább magunknak bevalljuk tévedéseink. Pedig akkor és ott, ha belső kényszerből is, de pillanatnyi érzések alapján hoztuk döntéseinket. Hányszor szaladtunk olyan hajó után – ráadásul hiába –, melyről tudtuk, hogy a kikötőből egyenesen a zátonynak tart, s hányszor hittünk bután, ha csak napokra is a szerelemnek hitt pillanatoknak, melyek oly hirtelen értek véget, ahogy kitörtek…”
 
 
< vissza >
© Gödöllő 2010.
Oldal frissítve: 2010. május 17.

 

Kovács György költő, Kovács György író, Kovács György versei, Kovács György prózái, Kovács György Gödöllő