| Esti búcsú „ Mindig az elhányt bádogkanalat, a nyomorúság lim-lom tájait kerestem, remélve, hogy egy szép napon elönt a sírás, visszafogad szelíden a régi udvar” ( Pilinszky János ) Nem győzöm csöndjét az alkonyatnak,a gyönyört miként köszön le a nap,hogy hűlni kezd a forró betonút,mely bánatát elrejtve kitárul. Pihenni lép az udvar állata(embere is árnyékát követve)hisz´ rámérte kínja jó karéjáta napszámba szegődött délelőtt. Most átnyújtom csöndem kisebbik felét,hallgasd te is e búcsúzó muzsikát,s bátran merítsd puha tenyeredbús szemeknek, bús tengerébe… |
