|
Festmény Picasso képe előtt álltamtűnődtem, miként imádvaveti meg a nőt, kinek ábrázattalanhagyott lelke, kérdőre vont a vászon előtt.Zavartan szorgalmát méltattamhosszasan, dicsértem oldalra fordított haját- megigézett paplan-izzasztott keze,ahogy a tüzes ló hágta a ruhát..Észrevett, a hiúságtól kiegyenesedettháta, félénken felém fordította fejétcsak én láttam, s csak én érthettem félregyőzhetetlen sodrán tömegnek erején |
