Kavicstánc
Kovács György
Kavicstánc
 
Fáradtságtól elhagyott
és világi mítoszokkal elkönyvelt kavicsok
az erotika hullámaiban.
Egy-egy apróság, mi köveknek táncából
 
kimaradt ugyan, de legszívesebben
mindig hozzájuk bújnál..
Egy kavicsra lépsz a parton,
az átkok közben barna lányt figyelsz
 
a szemed játszik
de a lány nem figyel
a kavics repül
a hullám elnyeli: egyedül voltál
 
hát eljössz másnap is..
Az elkönyvelt mítoszok egyre közelebb
kerülnek a kavicsokhoz,
szemeddel játszanál, de a lányt már nem látod.
 
Fáradt fadarabként „rég-folyt” folyam medrében,
ahol minden, s ahol ( ha úgy tetszik amiből )
semmi nem maradt veled
abból, amire vártatok, és amiért
 
együtt jártatok  vízen, talán a víz felett
el-elbújva a csodálattól
a néhai olasz festészet elől..
pedig csak az álmaidra hallgattál,
 
együtt ébredtetek a lemenő napra
egy régvolt délután, s ha már csak azért is,
de egyszer együtt mutatjuk világnak:
- mi volt, mi van, s mi lesz
az ostobán hangzó folytatásban..

< vissza >

< vissza >

© Gödöllő 2010.
Oldal frissítve: 2010. május 17.

 

Kovács György költő, Kovács György író, Kovács György versei, Kovács György prózái, Kovács György Gödöllő