Méz Lobog a találkozás vágya,
ahogy gyűjtöd megpakolt
táskáddal a lépcsőfokokat
felfelé.. Talán méze múltak csókjainak
e nyaraknak szánt alkalom
szülte bűn, hogy látni remélsz;
s látni már, miként csap ölelésbe az út. Tér-e vissza még akácillatot
ígért gyönge vállad..?
Csak szemedbe nézve,
férkőzve testednek elbújt zugába:
hol méze pereg, nem átka csókjaidnak.. |
