| Tékozló pólusaink Nem vártam, mégis megérkezettaz öröm leányaként járva be teremcsak figyelt hosszú perceken át, minthahidegen hagytam volna - nem is rám.. Így még nem tüzelt csend,így még nem fűtött figyelmetlenség,sem csizmakoppanás, térdig taposottbennem az ösztön idézte láng. Gyönyör-lenge pillanatán - szemében -osztozik rajt’ magamon felejtve gondolat megfogadja végre láztól-gyarló leszek,s belekényszeríti e szemekbe tekintetem. A pólusok összecsaptak, érzékkelmagyaráztak egymásnak múltatkergettek feledésbe eltékozolt időtmég ha, nem is beszélhetnek róla.. |
