| Úton Atlantisz felé... Akkor még azt hittem ez a gyász..Az alázat gyalázatként hullt aláháziőrizetben tüzelt az erdőtorkának szegezve haragját a láng. Lassan elhittem, ez a gyász..Hallottam a tűzről menekült tűzmadár zajáta maga mögött hagyott fészekalj-sikolytlegyőzöttként a felforrósodott halált. Most már tudom mi az a gyász..Újjászületés, a ropogva múlt lét porántáblán égett törletlen hamuénekhattyúdal, a rejtek Atlantiszán.. |
